Incoterms az e-kereskedelemben Európában: ki fizet, ki vámkezel, ki viseli a kockázatot
Egyetlen hárombetűs rövidítés dönti el, ki fizeti a fuvart, ki intézi a vámkezelést, ki tartozik az importvámmal, és hol száll át a kockázat az eladóról a vevőre. Ha rossz Incoterms-klauzulát választ, a költség oda kerül, ahová nem tervezte, vagy a vásárlótól az ajtóban kérnek pénzt. Megmutatjuk, hogyan működnek a leggyakoribb klauzulák az európai e-kereskedelemben, és hogyan válassza ki az Ön útvonalához illőt.
A különbség
A megfelelő Incoterms-klauzula, meglepetésdíj nélkül az ajtóban
Az Incoterms olyan rövidítések, amelyek egy szállítmányon megosztják a költséget és a felelősséget az eladó és a vevő között. Az e-kereskedelemben a választás nem adminisztratív apróság: meghatározza a teljes beszerzési költséget, eldönti, hogy a vásárlónak kell-e bármit fizetnie átvételkor, és rögzíti, ki felel, ha az áru szállítás közben elvész. A párosítás azokra az európai partnerekre szűr, amelyek vám- és futárszolgálati háttere támogatja az Ön által választott klauzulát, így olyan feltételt választ, amelyet valóban teljesíteni is tud.
Nézze meg, ki dolgozik az Ön feltételeivel
Szűrjön azokra a partnerekre, amelyek fel vannak készülve az üzleti modelljéhez szükséges Incoterms-klauzulára, legyen szó a vám megfizetésével történő házhoz szállításról vagy a beérkező készlet importvámkezeléséről, így az Ön által ajánlott feltételt a fulfillment is támogatni tudja.
Kiszámítható teljes költség
A klauzula dönti el, mely vámok, adók és fuvardíjak terhelik Önt, és melyek a vevőt. Ha olyan partnerrel dolgozik, amely ezt a lépést kezeli, a költség előre be van árazva, és nem később éri meglepetésként Önt vagy vásárlóját.
Hogyan válasszon Incoterms-klauzulát
- 01
Térképezze fel útvonalát és vevőjét
Határozza meg, honnan hová megy az áru, és ki az átvevő: saját fulfillment-központja egy beérkező importnál, vagy a végső vásárló egy határon átnyúló eladásnál. A megfelelő klauzula mindkét esetben más.
- 02
Döntse el, ki viselje a vámot és a vámkezelést
Fogyasztóknak történő értékesítésnél a vám megfizetésével történő szállítás (DDP) megakadályozza, hogy a vásárlótól díjat kérjenek. Beérkező készletnél döntse el, hogy Ön vagy a beszállító intézi a vámkezelést és fizeti az importvámot, és ehhez felkészült partnert válasszon.
- 03
Válasszon olyan partnert, amely támogatja
Szűrjön azokra az európai partnerekre, amelyek vám- és futárszolgálati képességei illenek a klauzulához, majd kérjen bemutatkozást, hogy a teljes költséget és a vámkezelést a valós útvonalára árazzák, ne feltételezések alapján.
- 01
Költségmegosztás
Az Incoterms-klauzula húzza meg a határt aközött, hogy mely fuvar-, biztosítási, vám- és kezelési költségeket fizeti az eladó, és melyeket vállalja a vevő, így mindkét fél ismeri a szállítás valódi árát.
- 02
Vámügyi felelősség
Rögzíti, ki a hivatalos importőr, és ki nyújtja be a vámkezelést a határ két oldalán, ami az EU-s e-kereskedelemben azt dönti el, ki viseli az áfát és a vámot.
- 03
Kockázatátszállás
Meghatározza azt a pontos pillanatot, amikor az elvesztés vagy sérülés kockázata átszáll az eladóról a vevőre, és ez dönti el, kinek a biztosítása fizet, ha az áru nem ép állapotban érkezik meg.
Olyan feltételekkel dolgozzon, amelyeket fulfillmentje teljesíteni tud
Induljon a katalógusból, vagy tegyen közzé egy webáruház-profilt, és hagyja, hogy a párosítás megtalálja azt az európai partnert, amelynek vám- és futárszolgálati háttere támogatja az üzleti modelljéhez szükséges Incoterms-klauzulát.
Mi az a Incoterms?
Az Incoterms (International Commercial Terms, nemzetközi kereskedelmi szokványok) a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által kiadott szabványos, hárombetűs szabályok, amelyek egy szállítmánynál pontosan meghatározzák, hogyan oszlik meg a költség és a felelősség az eladó és a vevő között. Minden klauzula három kérdésre ad választ: ki fizeti a szállítást és a kapcsolódó díjakat, ki felel az export- és importvámkezelésért, és mikor száll át az elvesztés vagy sérülés kockázata az egyik félről a másikra. Az európai e-kereskedelemben a legfontosabb klauzulák a DDP (Delivered Duty Paid), amelynél az eladó minden vám és adó megfizetésével szállít a vevőnek, így a vásárló semmit sem fizet átvételkor; a DAP (Delivered at Place), amelynél az eladó leszállítja az árut, de az importvámért és -adókért a vevő felel; a beérkező oldalon pedig az olyan klauzulák, mint az FOB és az EXW, amelyek eldöntik, az útvonal és a vámkezelés mekkora részét intézi a beszállító, mielőtt az áru a márka felelősségébe kerül. A választásnak üzleti, nem adminisztratív jelentősége van: meghatározza a teljes beszerzési költséget, eldönti, hogy a végső vásárlótól kérnek-e váratlan díjat az ajtóban, és rögzíti, kinek a biztosítása fizet, ha egy csomag szállítás közben elvész. A megfelelő klauzula, és egy olyan fulfillment-partner, amelynek vám- és futárszolgálati képességei ezt támogatni tudják, teszi a megajánlott árat a ténylegesen kifizetett árrá. Az Incoterms szabályait időről időre felülvizsgálják; a jelenleg hatályos változat az Incoterms 2020.
Más néven: nemzetközi kereskedelmi szokványok, szállítási feltételek, fuvarozási feltételek
A megfelelő Incoterms-klauzula kiválasztása az e-kereskedelemben
Ki fizeti a fuvart, ki intézi a vámkezelést, ki viseli a vámot és a kockázatot, és hogyan alakítja át a választás a teljes költséget és az átvételi élményt.
Ki viseli a költséget, és ki viseli a kockázatot
Az Incoterms szabványos, hárombetűs szabályok, amelyek bármely határon átnyúló szállítmánynál pontosan meghatározzák, hol ér véget az eladó felelőssége és hol kezdődik a vevőé. Minden szállítmánynál négy gyakorlati kérdésre adnak választ: ki szervezi és fizeti a fuvart, ki intézi a vámkezelést az egyes oldalakon, ki fizeti az importvámot és -adót, és mikor száll át az elvesztés vagy sérülés kockázata. Ez az utolsó pont fontosabb, mint gondolnánk: ha az áru szállítás közben megsérül, az Incoterms-klauzula dönti el, kinek a problémája. Egy készletet importáló márka számára, ha rossz klauzulában állapodik meg a beszállítóval, váratlanul Önre háríthatja a fuvart és a vámkezelést, amelyekről azt hitte, benne vannak az árban, vagy kockázatnak teheti ki, amíg az áru még a tengeren van. Ha a klauzulát a felelősségek megosztásaként, nem pedig szakzsargonként olvassa, valóban összevethetővé válik két beszállítói ajánlat.
DAP, DDP és az átvételi élmény
A végső vásárlóknak történő értékesítésnél két klauzula uralja a beszélgetést: a DAP és a DDP. A Delivered At Place esetén az áru megérkezik, de az importvámot és -adót a vevő fizeti, ami egy fogyasztó számára azt jelenti, hogy a futár pénzt kér, mielőtt átvehetné a csomagját. A Delivered Duty Paid esetén Ön állja ezeket a díjakat, így a vásárló semmit sem fizet átvételkor. A különbség egy adatlapon láthatatlan, az ajtóban viszont döntő: a DAP Önnek olcsóbb, de rontja a konverziót; a DDP-nél Ön fizeti a vámot, cserébe tiszta, belföldi érzetű élményt nyújt, amely visszatérésre ösztönzi a határon túli vásárlókat. A helyes választás az árréstől, a piacaitól és attól függ, mennyire árérzékenyek a vásárlói. Ha érti, hogyan változtatják meg az egyes klauzulák a teljes költséget és a vevő élményét, az Incoterms megfelelőségi részletből tudatosan beállított eszközzé válik.
Gyakori kérdések
Mi az Incoterms?
Az Incoterms szabványos, hárombetűs szabályok, amelyek egy szállítmányon megosztják a költséget és a felelősséget az eladó és a vevő között. Minden klauzula meghatározza, ki fizeti a fuvart, ki intézi az export- és importvámkezelést, ki tartozik a vámmal, és hol száll át az elvesztés kockázata. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara adja ki őket; a jelenlegi változat az Incoterms 2020.
Mi a különbség a DDP és a DAP között?
DDP (Delivered Duty Paid) esetén az eladó úgy szállít a vevőnek, hogy minden vámot és importadót már megfizetett, így a vásárló semmit sem fizet átvételkor. DAP (Delivered at Place) esetén az eladó leszállítja az árut, de az importvámért és -adókért a vevő felel. EU-s fogyasztóknak történő értékesítésnél a DDP elkerüli a meglepetésdíjat az ajtóban.
Melyik Incoterms-klauzula a legjobb az EU-s vásárlóknak történő e-kereskedelmi értékesítéshez?
Vállalkozás és fogyasztó közötti (B2C) értékesítésnél általában a DDP a helyes választás, mert a vásárló úgy kapja meg a csomagot, hogy a futár nem kér tőle vámot vagy adót, ami védi a konverziót és csökkenti a visszautasított kézbesítések számát. Ehhez olyan fulfillment- és vámügyi háttér kell, amely előre megfizeti és visszaigényli ezeket a díjakat, és éppen ezt érdemes keresni egy partnernél.
Melyik Incoterms-klauzulát használjam a beérkező készlethez?
Ha készletet importál egy európai fulfillment-központba, olyan klauzulák között választhat, mint az EXW és az FOB, amelyeknél Ön vagy a szállítmányozója intézi az útvonal és a vámkezelés nagy részét, illetve a beszállító általi DDP, amelynél a beszállító vámfizetéssel szállít. Az, hogy melyik a megfelelő, attól függ, kinek erősebb a fuvarozási és vámügyi képessége az adott útvonalon; válasszon olyan partnert, amely tanácsot tud adni és vámkezelni tud az Ön útvonalán.
Az Incoterms kiterjed az áfára és az IOSS-re?
Az Incoterms eldönti, ki felel az importvámért és a vámkezelésért, ami szorosan összefügg azzal, ki számolja el az import áfát, de nem helyettesíti az áfa- vagy IOSS-regisztrációt. Az EU-s értékesítések utáni áfa beszedéséhez és befizetéséhez továbbra is megfelelő adózási beállításra van szükség; az Incoterms azt dönti el, ki fizeti a határon, nem azt, hogy esedékes-e.
Ki felel, ha az áru szállítás közben elvész?
Az Incoterms-klauzula rögzíti azt a pontos pillanatot, amikor a kockázat átszáll az eladóról a vevőre, és annak a félnek a biztosítása fizet, akinél a kockázat az elvesztés pillanatában van. Ezért kell a klauzulának és a mögötte álló szállítmánybiztosításnak összhangban lennie; ha nincs, a kár biztosítás nélkül maradhat.
További témák
DDP-szállítás Európában
Vámfizetéssel történő szállítás, hogy a vásárló semmit se fizessen az ajtóban.
EU-s vámkezelés e-kereskedelemhez
A vámkezelési lépés, amelyet minden Incoterms-klauzula valamelyik félhez rendel.
Áfa és IOSS fulfillment Európában
Az adózási beállítás, amely a szállítási feltételek mellett áll.